A múzeumi világnap ünneplését 1977-ben határozta el a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM). A következő év május 18-án pedig megtartották az első világnapot.
Tavaly 158 ország 37 000 (!) múzeuma csatlakozott a világnaphoz, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a múzeumok kultúrákat bemutató, azokat gazdagító és a népek közötti megértést szolgáló szerepére.
A világnap kapcsán hadd meséljek a Tokaji Múzeumról és egy kicsit a hozzá kapcsolódó személyes élményeimről.
Az alapítás
A Tokaji Múzeumot Pap Miklós, a helyi általános iskola egykori igazgatója és történelem tanára alapította 1962-ben. Az első helytörténeti gyűjtemény az akkorra már üressé vált ortodox templomban kapott helyet. A templom egy idő után szűknek bizonyult, és a gyűjtemény 1974-ben átköltözött a szemben lévő épület pincéjébe.
1982-re felújították az egykori görög kereskedő Karátsony Konstantin Pál házát. Ekkor került át ide a helytörténeti gyűjtemény és az akkori plébános, Béres Béla gyűjteménye.
Legelső emlékem a múzeumról
Általános iskolásként, kb. 9 évesen (hogy ez mikor volt, azt diplomáciai okokból nem számoljuk ki) hozta el az osztályunkat a tanító néni. Leültünk az emeleti szalonban a földre és Bencsik János igazgató úr mesélt nekünk. Hogy miről, arra már nem emlékszem. De arra igen, hogy csak forgattam a fejemet a teremben, bámultam a falfestményeket és a hatalmas japán vázát. Utána körbejártuk a múzeumot és lenyűgözött az üvegvitrinekben csillogó arany – és ezüst tárgyak sokasága, és a vastag, ismeretlen nyelvű könyvek tömkelege (Béres gyűjtemény).
Aztán felmentünk a padlásra a néprajzi eszközöket és a szőlőműveléshez, borkészítéshez kapcsolódó eszközöket megtekinteni. A leginkább az a hatalmas kémény-rendszer tetszett, ami a ház minden kályhájából ide vezeti fel a füstöt. Akkor még csak a mérete volt meglepő. Mai fejjel már azon gondolkozom, hogy az 1790-es években, amikor a ház épült, hogyan tudták ezt az építőmesterek megtervezni, a kőművesek pedig kivitelezni. Mint utóbb kiderült, a technika „szokványosnak” volt mondható, mert a hernádvécsei kastélyszálló tetőterében is ilyen kéményrendszert láttam, amikor a tulajdonos körbevezetett minket a házban. De a „hogyan készült” része továbbra is rejtély.
Aktuális kiállítások a múzeumban
A kiállítás azóta picit átalakult. Ma a múzeumban a fenti gyűjteményeken kívül van egy, a tokaji Kopasz-hegy élővilágát bemutató terem, valamint megtekinthetjük a tokaji vár régészeti feltárásának eredményeit is. A múzeum pincéjében pedig hamarosan egy új kiállítás nyílik, de ennek témája maradjon meglepetés.
Az épületben a kiállítás anyagai mellett említésre méltó a bejárattól a hátsó ajtóig húzódó fa kockákkal kirakott járófelület és az emeletre felvezető eredeti lépcső. A kertre nyíló ajtó előtt balra van egy kis terem, amelynek eredeti falfreskója a tokaji vár romját ábrázolja.
Érdekes azt elképzelni, hogy a városnak a múzeum mögötti része még teljesen más képet mutat 1790 körül. Az egy-két szalmával, vagy náddal fedett parasztkunyhó felett ellátni a Bodrog partig. A folyó vízszintje a mostanihoz képest 4 méterrel (!) alacsonyabb, nincs ártéri erdő sem, és a Karátsony család az 1705-ben leromboltatott Rákóczi vár romjait látja. Vajon miért kérte a piktort, hogy ezt a látványt a szoba falán is megörökítse?
Az épület kívülről nézve copf stílusú, ami akkor a kor divatjának, és – a cicomás barokkhoz képest – modernnek, letisztultnak számít. Funkcionalitásához pedig nem fér kétség. Az utcára nyílnak az üzletek ajtajai. A középső hatalmas kétszárnyú kapun könnyedén behajt az áruval megrakott szekér, amelyről az árut a két pinceág valamelyikébe, vagy a padláson helyezik el. Az első emeleten pedig él a család, a szalonban komoly üzletek köttetnek, és noha a nemes Karátsony úr nem a Kompánia tagja, azért a kompániai tagok még itt gyűlnek össze. Ez a logikus elrendezés a 19-20. században tökéletes lesz a zsidó kereskedőknek, Fränkel Dezsőnek és Fuchs Miksának is.
A másik épület, a Világörökségi bormúzeum
A szőlőfajtákat bemutató tárlók, a műveléshez és a borkészítéshez kapcsolódó eszközök 2015-ben leköltöztek a padlásról és átkerültek az újonnan nyílt Világörökségi bormúzeumba. A Tokaji Múzeum ezen anyaga már egy 21. századi, interaktív gyűjtemény. Sok információt kapunk az európai Világörökségi borvidékekről, főzhetünk – igaz csak virtuálisan – hegyaljai ételeket, megnézhetünk egy 5D-s festményt. Tesztelhetjük szaglásunkat, mikroszkóppal vizsgálhatunk ásványokat, és még fel sem mentünk az emeletre.
Az múzeum emeleti termeiben vannak a szőlőműveléshez, hordókészítéshez kapcsolódó eszközök; interaktív játékok (kerékpárral és a piros, FIAT 500-as kisautóval), túraútvonal ajánlók és a több mint 150 éves Tokaj-Hegyalja Album egyik eredeti példánya. Az épület eredetileg serház és szárazmalom volt. A zsinagóga felépülését követően átalakították, ide költözött a rabbi, a kántor, a jesiva (zsidó iskola) és itt volt a mikve (rituális fürdő) is. De ezekről majd egy másik bejegyzésben írok, mert már így is hosszúra sikeredett.
Remélem tetszett, Kedves Olvasó. Ha kedvet kaptál, látogasd meg önállóan a múzeumokat, vagy csatlakozz a görög sétához, illetve szervezz családodnak, barátaidnak Cikk-cakk az időben elnevezésű közösségépítő játékot! Hogy mit hozz magaddal a sétára, ahhoz hasznos tanácsokat kapsz itt.