Mit csinál az idegenvezető?

Szerző:


Kép: Freepik by Upklyak

 

Február 21-én ünnepeltük az Idegenvezetők Nemzetközi Világnapját Ebből az alkalomból igyekszem bemutatni ki az idegenvezető, mit csinál valójában. Helyi lakos? Külföldi csoportkísérő? Gyakorlott utazó? Tanár? Színész? Óvónő? Tudós? Falkavezér? Egy kicsit mindegyik és egyik sem.

Ki az idegenvezető?

Magyarul: idegenvezető. Angolul: tour guide [túr gájd] és nem alien driver [élien drájvör]; spanyolul: guía turístico [gía turísztiko]; németül: Fremdenführer [fremdenfürer] – már a szó is milyen katonásnak hangzik, nemhogy egy ilyen csoportvezetővel feszes tempóban végig nézzük a látnivalókat. Természetesen nem akarom megbántani a német nyelvet és kultúrkört kedvelőket, csak asszociáltam.

A hazánkban hatályos jogszabályból vett hivatalos definíció szerint az idegenvezető tevékenység: „a turisztikai szempontból jelentős értékeknek és egyéb látnivalóknak az azokat látogató személyek számára a helyszínen való részletes ismertetése és ehhez kapcsolódóan a látogatók számára nem ismert helyen való eligazodás érdekében általános tájékoztatás, illetve adott esetben segítség nyújtása.” (2005. évi CLXIV. törvény 2. § (6) ).

Egyszerűbben és találóan valaki így fogalmazta meg: a révkalauz és az óvónő különös keveréke. Tehát nem egy egyetemista tanuló, aki szabadidejében városnézést tart Budapesten. Ha most a fejedben megszólal az Emil.Rulez! zenekar Hello tourist című számának

” I’am a student I’am 23
I study sociology
on the very famous Eötvös Lóránd
science university”

versszaka, az csak a véletlen műve.

Mit csinál az idegenvezető?

Ha a személyt a tevékenységével azonosítjuk, akkor a hivatalos megfogalmazást lefordítva gyakorlatilag az idegenvezető:

      • az országba érkező külföldi turistákat, vagy a belföldi túrákon résztvevő magyar vendégeket megismerteti az ország turisztikai, kulturális, történelmi, művészeti értékeivel, nevezetességeivel magyar illetve idegen nyelven. Értsd tényeket, adatokat mond, érdekes történeteket, sőt, néha vicceket is tud mesélni. Szórakoztatva tanít.

      • Gondoskodik a vendégek részére megrendelt szolgáltatások biztosításáról valamint magyar csoportok külföldre utazása során csoportkísérői teendőket lát el és tolmácsol. Értsd, telefonon tartja a kapcsolatot a programban soron következő szolgáltatóval (vár, kastély, múzeum, étterem; időpontot megerősít; elintézi, hogy az utas azt is kapja, amiért fizetett; stb.), a magyar vendég kérdését, mondandóját lefordítja a külföldi szolgáltatónak.

      • Az utazás során felmerülő problémákat megoldja. És mindig van valami. „Otthagytam!” „Elhagytam!” „Nem jó a szoba / az ágy / az ülés / az utastárs…” „Nem ezt kértem!” „Kiment a bokám!” „Leégtem!” „El/be/ki/letört!” „Rosszul vagyok!” „Mikor állunk meg pisilni?” „Hol a wc?” „Hol vehetek….?” „Lehet alkudni?” stb. A többit a fantáziádra bízom. Ha voltál már csoportos utazáson, fogsz tudni legalább két másik példát mondani.

      • Elvégzi a munkához kapcsolódó adminisztrációt. Ellenőrzi az irodától kapott dokumentumokat; az utaslistát; a részvételi jegyeket (amivel az utas részt vehet az adott úton). Úti jelentést ír az utazási irodának (mi történt az út folyamán); ha kell jegyzőkönyvet ír a rendkívüli eseményekről; elszámol az utazási irodától kapott pénzzel és a sort még lehetne folytatni. 
    Kép: Freepik by macrovector

    Hol, hogyan dolgozik az idegenvezető?

    A turisztikai szakma „beutas”, „kiutas” és „telepített” idegenvezetőket különböztet meg. Ezzel ugye, sokat segítettem? „Beutas”, azaz beutaztató idegenvezető, aki a Magyarországra érkező külföldi vendége(ke)t kíséri, nekik mutatja be az értékeket, segíti az itt tartózkodásukat. Jellemzően egyszerre 1-50 fővel foglalkozik.

    A „kiutas” idegenvezető a külföldre utazó magyar csoport mellett látja el a munkáját. A legtöbb ország igyekszik támogatni (védeni) a saját idegenvezetőit, ezért általában egy ottani, helyi idegenvezető mutatja be az adott látnivalót, és a magyar idegenvezető csak tolmácsol, vagy a szállodában és egyéb szolgáltatóknál segíti a csoportot.

    A jogosulatlan idegenvezetést a legtöbb külföldi országban nem nézik jó szemmel. Jelentős összegű helyszíni bíráság, szélsőséges esetben vizsgálati fogság jár érte a helyi rendőrőrsön (a csoport pedig boldoguljon önmaga). Ezzel a legtöbb utazási iroda tisztában is van és fogad célországi idegenvezetőt.

    A helyi idegenvezetők a saját országuk szabályozásainak felelnek meg, tehát „ahány ház, annyi szokás” jelleggel országonként eltérő, hogy ki és milyen feltételekkel lehet idegenvezető.

    A telepített idegenvezető olyan hivatalos idegenvezető, aki az egész szezont egy turisták által közkedvelt külföldi régióban, vagy városban tölti. Leginkább az adott területre egyénileg (nem szervezett csoporttal) utazókat várja a reptéren, állomás(ok)on. Elkíséri a szálláshely(ek)re az utasokat, majd másnap mesél a helyi szokásokról és a fakultatív program lehetőségekről. Ezekre a választható programokra elkíséri az utasokat, tehát ha kell, éjfélig velük van a zenés vacsoraesten, de akár már másnap hajnalban hegyi túrára indul az érdeklődőkkel. Általában hetente 1-2 alkalommal tart fogadóórát, amikor a rábízott utasok ügyes-bajos dolgait intézi, de telefonon éjjel-nappal elérhető. Egy-egy turnus alatt akár 150-200 vendégre is „ügyelhet”. És nem egy turnus van egy szezonban…..

    Saját maga főnöke és beosztottja – annak minden előnyével és hátrányával – amíg eldönti, hogy melyik megbízást fogadja el, melyik iroda csoportját kíséri. De miután szerződött az irodával, onnantól az iroda beosztottja, az utasprogramtól csak rendkívüli esetben térhet el.

    Ki lehet idegenvezető?

    Megint csak a (még) hatályos jogszabályt kell idecitálnom, közérthető formában. Mert a jó idegenvezető néha magyarról magyarra is fordít, tudást, információt közvetít. Az lehet idegenvezető, aki:

        • idegenvezetői szakképesítéssel rendelkezik,

        • nyelvvizsgát tett, vagy azzal egyenértékű nyelvismerettel rendelkezik,

        • a tevékenység folytatására irányuló szándékát a kereskedelmi hatóságnak bejelentette,

        • ez a hatóság nyilvántartásba vette, és erről hatósági igazolványt állított ki.
       
      Én zászló, vagy esernyő helyett ezt a pillangót használom.

      Mit tanul egy idegenvezető a képzés során?

      A kérdés jogos. Mit kell tanulni a szakképesítés alatt? Ízelítőül:

          • országismeret (Belföldön hol, milyen értékek vannak? Miért értékesek?);

          • gasztronómia (étel- és italismeret);

          • művészettörténet (művészeti stílusok, pici építészet, szobrászat, festészet);

          • vallási ismeretek (világvallások jellemzői, jellegzetes épületeik, a vallási helyszíneken való viselkedés protokollja);

          • szállodai ismeretek (Milyen szállodák léteznek? Melyek a leggyakoribb szolgáltatások?);

          • turisztikai ismeretek (főbb turisztikai régiók külföldön, azok jellemzői; az utazási irodák, az egyéb szolgáltatók és az idegenvezetők együttműködésének szabályai);

          • adminisztrációs ismeretek és egy kevés munkajog;

          • módszertan, kommunikáció (Gyalogos, vagy buszos városnézést kell vezetni? Hol, hogyan áll meg az idegenvezető? Hogyan rendezi el a hallgatóságot? Mikor beszél? Mennyit beszél? Hogyan kell a mikrofonba beszélni? Miért nem mondjuk buszos utazáson, hogy „előttünk látható”? Elárulom a választ: mert az első két sort leszámítva a többiek csak az előttük ülő fejét / haját látják és nem az esetleges városképet, tengerpartot.). De nem mondok el minden titkot.

        Az általános műveltséget, a magyar és világirodalmi-, történelmi-, földrajzi tudásanyagot, legalább egy idegen nyelv legalább középfokú ismeretét, a viselkedés általános szabályait a szakmában alapvetőnek tekintünk, már a képzés megkezdése előtt! Az idegenvezetői képzésen ezeket csak frissítik, felújítják, apróbb érdekességekkel egészítik ki.

        Természetesen jó, ha van a bemutatandó helyszín(ek)en helyismerete, plusz pont, ha naprakész információkkal is rendelkezik az adott térségről. Eddig volt a fentebb említett révkalauzi szerepkör.

        A jó idegenvezető a tudását folyamatosan frissíti, a soknál is többet olvas magyarul és idegen nyelv(ek)en, tanul, tapasztal, újabb nyelvet tanul. Olyan információi vannak, ami nem a két jóbarát, gugli és wiki (sőt, talán már a mesterséges intelligencia) első találatai. Aztán ha mindez megvan, akkor lehetőleg nem felolvasv, papírból, vagy kütyüről, hanem fejből, csillogó szemmel és mosolyogva adja tovább az utasoknak.

        Egy másik bejegyzés témája lehetne, hogy a saját kütyüm kalauzoljon, vagy egy személytől szeretnék információt kapni. Mi az előnye-hátránya a kütyüs vagy a személyes vezetésnek.

        Mi kell a szakmai tudáson felül?

        Itt már az óvónéni szerepkör felé közelítünk. A végtelenségig lehetne sorolni az egyéb készségeket, amelyek a jó idegenvezető sajátjai. Személy szerint én az alábbiakat emelném ki: nyugodtság (bármilyen helyzetben), humorérzék(!), felkészültség, nyitottság, érdeklődés, jó előadókészség, határozottság, felelősségtudat, pontosság, együttműködő készség, kedvesség, tapintatosság. 

        Az idegenvezetők szakmai szervezetei

        Nemzetközi szinten az Idegenvezetők Világszövetsége, a World Federation of Tourist Guide Associaton (WFTGA) képviseli a szakma érdekeit. A szervezet 1985. február 21-én jött létre, ezért február 21-én ünnepeljük az Idegenvezetők Nemzetközi Világnapját (International Tourist Guides Day  – ITGD). A szervezet fő célja, hogy népszerűsítse az idegenvezetést és biztosítsa annak elismerését, hogy az idegenvezetők egy régió nagykövetei. Ők az első és néha az egyetlen képviselői annak a lakosságnak, akivel a látogatók találkoznak.

        Hazánkban a MISZ, azaz a Magyarországi Idegenvezetők Szövetsége, és a MIE, a Magyar Idegenvezetők Egyesülete igyekszik a lehető legtöbbet tenni a hivatalos engedéllyel rendelkező idegenvezetőkért. Nincs könnyű dolguk.

        Sokan elfelejtik, hogy a turizmus szektor nem csak az utazási irodákról és a szállodákról szól. Irányt kell mutatnunk az utánpótlás nevelésben is, és jó lenne, ha itthon is fellépnének a jogosulatlan idegenvezetés ellen. Mindent egybe vetve, kihívásokkal teli, szerteágazó, nehéz, de szép szakma az enyém, a miénk, az idegenvezetés.

        Ha te is jobban szereted a személyes idegenvezetést, mint a kütyüt, gyere el a legközelebbi tokaji sétára!